Átadási vonal (buddhizmus)
| A sorozat témája Buddhizmus |
|---|
 |
|
|
|
Körvonalakban |
| A sorozat témája Mahájána |
|---|
 |
|
| A sorozat témája Tibeti buddhizmus |
|---|
 |
|
Gyakorlatok és szintek
|
|
Történelem és áttekintés
|
Az átadási vonal vagy átadásvonal a buddhizmusban a buddhista tanítások személyes átadását jelenti tanítótól tanítványnak, amelyet elméletileg egészen Gautama Buddháig vezetnek vissza."[1] Az átadás történhet szóban vagy tanúsított dokumentumokon keresztül. A zen és a tibeti buddhizmusban források rögzítik a történelmi tanítókat. Ezek a források érvényesítik a hagyományvonal képviselőit.[2]
Vinaja
[szerkesztés]A vinaja átadásvonalában a bhikkhu (szerzetes) és a bhikkhuni (apáca) beavatási feltételei közé tartozik, hogy legyen jelen legalább öt szerzetes, akik közül legalább egy teljes jogú tanító, illetve még egy ún. acsarja, azaz vezető tanító. Ez a fajta apáca átadási vonal több buddhista országban már megszakadt. Amikor például Tendzin Palmo bhikkhuni teljes rendi felvételt szeretett volna el kellett utaznia Hongkongba, hogy ezt megtehesse.[3]
Mahásziddha
[szerkesztés]A mahásziddha hagyomány átadásvonalai nem feltétlenül a történelmi Buddhától erednek, azonban mégis megalapozottnak tekinthető, a többi buddhista vonalhoz hasonlóan, ugyanis a legősibb Dharmakaja Buddhához sorolják magukat.[4]
A csan és a zen vonalak
[szerkesztés]Átadásvonalak szerkezete
[szerkesztés]A csan buddhizmusban a patriarkális átadásvonalak Faru (法如 638–689) sírfeliratáig vezethetők vissza, aki Hongren (弘忍 601–674) 5. pátriárka tanítványa volt. A sírfelirat egyetlen sora Bódhidharmát nevezi az első pátriárkának.[5] Bódhidharma írásaiban csupán két tanítványát nevezi meg, Taoju és Huike szerzeteseket. [6]
A 6. században összegyűjtötték a híres szerzetesek életrajzait. Ezekből az irodalmakból egy jellegzetes csan vonal fejlődött ki:
| „Ezek a híres életrajzok non-szektariánusok voltak. A csan életrajzi művek azonban igyekeztek a csan buddhizmust törvényes buddhista iskolaként megalapozni, amely visszavezethető Indiai forrásokhoz. Ugyanakkor kiemelték a csan különlegességét is. A szövegek összeállítóinak nem sokat jelentett a történelmi hitelesség. A régi legendákat megismételték, amelyekhez újabb történetek adódtak, amelyek később maguk is legendává váltak.[7]” |
A hat pátriárka
[szerkesztés]A legkorábbi átadásvonalak Bódhidharmától Huiningig szólnak. Nem létezik általánosan elfogadott 7. kínai pátriárka.[8]
A csan és a zen hagyományok legfőbb tanítóit pátriárkának nevezik, holott megfelelőbb volna az "alapítók" (祖, zu3) és az "ősi mesterek" (祖師, zu3shi1) kifejezés. A különböző források egymástól némileg eltérő vonalat adnak meg.
A Gautama Buddha utáni folytonos átadásvonal
[szerkesztés]A csan buddhizmusban Bódhidharma átadásvonalát egészen Gautama Buddháig vezetik vissza. Jongcsia Hszüancsue (665-713) a Megvilágosodás éneke (證道歌 Zhèngdào gē) című művében[9] Bódhidharmát a 28. pátriárkának nevezi, aki egészen Mahákásjapáig, Buddha tanítványáig visszavezethető.[10]
A 14. századi zen Fény átadása című gyűjteményben 28 pátriárka szerepel ebben az átadásvonalban,[11][12] összesen pedig 53:
| SZANSZKRIT | KÍNAI | VIETNAMI | JAPÁN | KOREAI | |
|---|---|---|---|---|---|
| 1 | Mahákásjapa | 摩訶迦葉 / Móhējiāyè | Ma-Ha-Ca-Diếp | Makakashyo | 마하가섭 / Mahagasŏp |
| 2 | Ánanda | 阿難陀 / Ānántuó | A-Nan-Đà / A-Nan | Anan | 아난다 / Ananda |
| 3 | Sánavásza | 商那和修 / Shāngnàhéxiū | Thương-Na-Hòa-Tu | Shonawashu | 상나화수 / Sanahwasa |
| 4 | Upagupta | 優婆掬多 / Yōupójúduō | Ưu-Ba-Cúc-Đa | Ubakikuta | 우바국다 / Ubagupta |
| 5 | Dhrtaka | 提多迦 / Dīduōjiā | Đề-Đa-Ca | Daitaka | 제다가 / Chedaga |
| 6 | Miccaka | 彌遮迦 / Mízhējiā | Di-Dá-Ca | Mishaka | 미차가 / Michaga |
| 7 | Vaszumitra | 婆須密 / Póxūmì | Bà-Tu-Mật | Bashumitsu | 바수밀다 / Pasumilta |
| 8 | Buddhanandi | 浮陀難提 / Fútuónándī | Phật-Đà-Nan-Đề | Buddanandai | 불타난제 / Pŭltananje |
| 9 | Buddhamitra | 浮陀密多 / Fútuómìduō | Phục-Đà-Mật-Đa | Buddamitta | 복태밀다 / Puktaemilda |
| 10 | Pársva | 婆栗濕婆 / Pólìshīpó | Bà-Lật-Thấp-Bà / Hiếp-Tôn-Giả | Barishiba | 협존자 / Hyŏpjonje |
| 11 | Punjajasasz | 富那夜奢 / Fùnàyèshē | Phú-Na-Dạ-Xa | Funayasha | 부나야사 / Punayasa |
| 12 | Ánabodhi / Asvagósza | 阿那菩提 / Ānàpútí | A-Na-Bồ-Đề / Mã-Minh | Anabotei | 마명 / Mamyŏng |
| 13 | Kapimala | 迦毘摩羅 / Jiāpímóluó | Ca-Tỳ-Ma-La | Kabimara | 가비마라 / Kabimara |
| 14 | Nágárdzsuna | 龍樹 / Lóngshù | Long-Thọ | Ryusho | 용수 / Yongsu |
| 15 | Kánadeva | 迦那提婆 / Jiānàtípó | Ca-Na-Đề-Bà | Kanadaiba | 가나제바 / Kanajeba |
| 16 | Ráhulata | 羅睺羅多 / Luóhóuluóduō | La-Hầu-La-Đa | Ragorata | 라후라다 / Rahurada |
| 17 | Szanghánandi | 僧伽難提 / Sēngqiénántí | Tăng-Già-Nan-Đề | Sōgyanandai | 승가난제 / Sŭngsananje |
| 18 | Szanghajasas | 僧伽舍多 / Sēngqiéshèduō | Tăng-Già-Da-Xá | Sogyayasha | 가야사다 / Kayasada |
| 19 | Kumárata | 鳩摩羅多 / Jiūmóluóduō | Cưu-Ma-La-Đa | Kumarada | 구마라다 / Kumarada |
| 20 | Sajata | 闍夜多 / Shéyèduō | Xà-Dạ-Đa | Jayana | 사야다 / Sayada |
| 21 | Vaszubandhu | 世親 / Shìqīn | Bà-Tu-Bàn-Đầu | Bashyubanzu | 바수반두 / Pasubandu |
| 22 | Manorhita | 摩拏羅 / Mónáluó | Ma-Noa-La | Manura | 마나라 / Manara |
| 23 | Haklenajasasz | 鶴勒夜那夜者 / Hèlèyènàyèzhě | Hạc-Lặc-Na | Kakurokuyasha | 학륵나 / Haklŭkna |
| 24 | Szimhabodhi | 師子菩提 / Shīzǐpútí | Sư-Tử-Bồ-Đề / Sư-Tử-Trí | Shishibodai | 사자 / Saja |
| 25 | Vasziaszita | 婆舍斯多 / Póshèsīduō | Bà-Xá-Tư-Đa | Bashashita | 바사사다 / Pasasada |
| 26 | Punjamitra | 不如密多 / Bùrúmìduō | Bất-Như-Mật-Đa | Funamitta | 불여밀다 / Punyŏmilta |
| 27 | Pradzsnyátára | 般若多羅 / Bānruòduōluó | Bát-Nhã-Đa-La | Hannyatara | 반야다라 / Panyadara |
| 28 | धर्म / Dharma | 達磨 / Dámó | Đạt-Ma | だるま / Daruma | 달마 / Dalma |
Vonalátvitel Japánba
[szerkesztés]24 különböző zen vonalat tartanak számon, amelyeket átvittek Japánba. Ezek közül ma már csak három él. A szótó vonalat Dógen vitte át a 13. században Kínából. A Lin-csi vonalat több alkalommal vitték át, ahol később felvette a rinzai vonal nevet.
Dzsódo sin
[szerkesztés]A Dzsódo sin hagyományban a pátriárka hét indiai, kínai és japán mesterre vonatkozik, akik az alapító Sinran előtt voltak.
Tibeti buddhizmus
[szerkesztés]Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Haskel 2001, 2. o.
- ↑ A tibeti buddhizmus nyolc gyakorlóvonala. Buddhizmusma.hu. [2015. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 13.)
- ↑ Nova Magazine: Mindful Happiness. TenzinPalmo.com, 2008. június 18. (Hozzáférés: 2015. március 13.)
- ↑ Szaraha Mahásziddha. Terebess.hu. (Hozzáférés: 2015. március 13.)
- ↑ Dumoulin 1993, 37. o.
- ↑ Cole 2009, 73–114. o.
- ↑ Yampolski 2003, 5-6. o.
- ↑ 禪宗第七祖之爭的文獻研究
- ↑ Chang 1967.
- ↑ Suzuki 1948, 50. o.
- ↑ Cook 2003.
- ↑ Diener 1991, 266. o.
Források
[szerkesztés]- Chang, Chung-Yuan. Ch'an Buddhism: Logical and Illogical. Philosophy East and West, Vol. 17, No. 1/4, 37–49. o.. DOI: 10.2307/1397043 (1967). Hozzáférés ideje: 2015. március 13.
- Cole, Alan. Fathering Your Father: The Zen of Fabrication in Tang Buddhism. University of California Press (2009). ISBN 978-0-520-25485-5
- Cook, Francis Dojun. Transmitting the Light: Zen Master's Keizan's Denkoroku. Wisdom Publications (2003)
- Diener, Michael S., and friends. The Shambhala Dictionary of Buddhism and Zen. Shambhala (1991)
- Dumoulin, Heinrich. Early Chinese Zen Reexamined: A Supplement to Zen Buddhism: A History [archivált változat], 31–53. o. (1993). Hozzáférés ideje: 2015. március 13. [archiválás ideje: 2009. március 4.]
- Haskel, Peter. Letting Go: The Story of Zen Master Tōsui. University of Hawaii Press (2001). ISBN 0-8248-2440-7
- Suzuki, D.T.. Essays in Zen Buddhism. Grove Press (1949). ISBN 0-8021-5118-3
- Yampolski, Philip. Chan. A Historical Sketch. In: Buddhist Spirituality. Later China, Korea, Japan and the Modern World; edited by Takeuchi Yoshinori. Motilal Banarsidass (2003-A)